A 80-as évek végén általános iskolásként én is úttörő lettem.
Amikor az osztályunk megkapta a feladatot, hogy alakítson őrsöt, akkor azonban egy furcsa név mellett döntöttünk.
A szokásos Mókus, Pajtás, Farkas Berci és egyéb megszokott elnevezések helyett mi a korabeli kedvenc hősünket, Jerry-t választottuk. Akkor már a nyugati nyitás időszaka volt, belefért a közhangulatba az ilyen kevésbé szocialista megoldás is. Most a szellemi tulajdon kérdését hagyjuk. 🙂
Nagyon érdekes időszak volt ez a Jerry őrssel és az úttörőséggel.
Mindenféle izgalmas közös programjaink voltak a papírgyűjtéstől az iskolaújság íráson át az úttörő rádióig.
Csupa olyan dolog, ami ma Instagramra, YouTube-ra és Facebookra kívánkozna. Ami nem véletlen, ugyanis ez kőkemény közösségi marketing volt a maga nemében.
Néhány napja egy oktatásmarketing konferencián meséltem el ezt a történetet, mert azt látom, hogy sokan a közösségi marketinget egy teljesen új dolognak gondolják.
Pedig a közösségi marketing nem a Facebookkal, nem az Iwiw-vel és még csak nem is az internetes fórumok befolyásolásával kezdődött.
A zánkai úttörőtábor, a velencei bogártalálkozó, az első budapesti maraton 30 éve mind-mind olyan közösségi események voltak, amikhez érdemes ma visszanyúlni.
Persze közösségi média akkor még nem létezett, de a közösségi igény és azok a megoldások, amikkel egy közösséget lehet mozgósítani, azok igen. Ahol pedig közösség volt, ott gyakran megjelent az üzlet. Néha csak szponzoráció formájában, néha komolyabb szinten. De ehhez meg kellett tanulni mindenkinek közösséget toborozni, aztán pedig motiválni az embereket.
Éppen ezért, ha szeretnél ma jó közösségi marketinghez ötletet meríteni, bátran nyúlj vissza a korábbi élményeidhez, és meríts teljesen idegen környezetből!