Az ausztrál helyzet (és Trump kitiltása) kapcsán újra fellángolt a vita, milyen státuszban vannak a közösségi platformok, mi a szerepük, mi a feladatok és mi a felelősségük.
Például kell-e adózniuk és ha igen, miért kéne pont a linkek miatt adózni a Facebooknak és a Google-nek, ha ez az internet alapja?
A vélemények között néha elég markáns különbségek vannak, sok esetben azért, mert idejétmúlt hasonlatokkal, és 100 éves fogalmakkal próbáljuk leírni ezt a teljesen új helyzetet. (Ami egyébként csak az emberi történelemben és a jog történetben új. Az egyes emberek életében már nem annyira, hiszen kevesen tudnak élesen visszaemlékezni arra, milyen volt az élet Facebook, Google és okostelefon nélkül.)
Az egyik ilyen töréspont az, hogy közműszolgáltató-e a Facebook vagy a Google?
Hiszen ha az, akkor ugyanúgy felelőssége és kötelezettsége van, mint az áramszolgáltatónak vagy vízszolgáltatónak.
Szerintem a hasonlat rossz, de ha mindenképpen ennél akarunk maradni, akkor a válasz: nem.
A Facebook és a Google nem közműszolgáltató.
Senkinek sem kötelező Facebookozni, és a Google keresés sem elidegeníthetetlen jog. Az internet már inkább tekinthető közműnek.
Viszont – a hasonlatnál maradva – mindegyik nagy platform, olyan, mint egy nagyfogyasztó. Mint egy olyan vízfogyasztó a hálózaton, amelyik a víz 90%-át felhasználja a többiek elől. Innentől fogva viszont felelőssége és kötelessége is van a nagy platformoknak, vonatkozhatnak rájuk külön szabályok és speciális adók.
Ha ezt lefordítjuk a hírportálok ügyére és az internet alapjait adó linkekre, nyilván nem összehasonlítható egy céges blog, amelyikről linkek mutatnak egy hírportálra (így csak cseppekért felelnek a vízhálózaton), és a Facebook, ahol bár technikailag ugyanolyan linkek vannak, mégis Dunányi vizet mozgat meg minden percben. Ráadásul így az elterelt vízzel a bevételt is átcsatornázza magához.
A szabályozás és az adóztatás éppen ezért nem kérdés. Az ilyen speciális helyzetek mellett (mint az, hogy a Facebook és a Google fokozatosan elvette a hírportálok bevételének nagyobbik részét), az általános közteherviselésbe is be kell szállni a nagy platformoknak. Nyilván a legtöbb országnak jogos érdeke, hogy a tech óriások leadózzák azokat a bevételeket, amik az adott országban képződnek.
Ugyanakkor azt is bemutatta az ausztráliai helyzet, hogy globális cégekkel lokálisan keménykedni nem annyira egyszerű, és talán felesleges is.
Akár a szólásszabadságot, akár az adózás kérdését nézzük, a helyi megoldások csak ideig-óráig, egyes esetekben jók. Kisebb sikereket el lehet érni, de ha egy kicsi piacot jelentő ország nagyon erősködik egyedül, könnyen elfajulhat odáig a helyzet, hogy a nagy platformok elkezdik korlátozni a szolgáltatásaikat.
Persze ha őszinte akarok lenni, sokszor csábító az a gondolat, hogy a Google és a Facebook hátrányai nélküli világot visszakapjuk, ráadásul azért, mert a cégek lekapcsolják magukat. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy ez nem ilyen egyszerű. A személyes szokásainkba annyira beépült a Facebook, hogy sokaknak ez AZ internet, de a munkánkban, nemzetközi kapcsolatainkban is élvezzük az óriás platformok nyújtotta előnyöket.
Ha egy új törvény miatt az egyik napról a másikra kiesne az embereknek a Messenger, a Google Maps, a YouTube, a Gmail, az nem csak a tech platformoknak fájna, hanem az adott állam polgárainak és valószínűleg a kormányának is.
Az ausztráliai ügy erről is szól.
A Facebook kemény fellépése pedig nem véletlen.
Tudják, hogy azért kellett első körben leállítani a híreket, hogy példát statuáljanak.
Mert ha Ausztrália célt ér, akkor jönnek a követők. Biztos fájt a Facebooknak ez a pár nap, de úgy tűnik, elég volt ahhoz, hogy tudjanak puhítani a feltételeken.
Mindenesetre a különböző államok szempontjából szerencse, hogy a Google és a Facebook nem hangolta össze a lépéseit.
Ha ugyanis a Google és a Facebook minden hasonló ügyben egyeztetne és egymást támogatva cselekedne, sokkal nehezebb dolga lenne mindenkinek. Főleg, ha az Apple, az Amazon, a Twitter, és a többi technikai óriás is csatlakozna hozzájuk. Akkor lenne igazán bajban minden ország, minden kormány, …és tulajdonképpen mindenki a világban.
Hozzá kell tenni volt már olyan, amikor egymást támogatva cselekedtek, ráadásul nem is olyan régen. Amikor Trump-ot “kellett” kitiltani, szinte egymással versenyezve hozták meg a döntést. Szinte egységesen.
Ha gazdasági és politikai érdekek mentén állna össze a technológiai nagykoalíció, komoly helyzet állna elő.
Most úgy tűnik, a Facebook az ausztrál ügyet valamelyest megnyerte. Legalábbis rövid távon.
De a hírek leállítása ugyanúgy kontraproduktív lépés volt hosszú távon, mint Trump letiltása. Mostanra minden kormányzatnak meg kellett tanulnia, hogy az, amitől eddig csak disztópiákban fürdőző jövőkutatók féltették a világot, bekövetkezett: a technikai óriásoknak nem csak a képessége és a lehetősége van meg arra, hogy ellentmondjon a regionális vezetésnek. A szándékuk is egyre erősebb, ha pedig összefognak nehéz lesz megállítani őket. A kérdés, hogy összefognak-e?
Érdekes módon, a másik oldalon is ugyanez a megoldás és a kérdés is. A helyzet helyi kezelése mellett az államok globális összefogására lenne szükség, így tudnák egységesen keretek közé szorítani az online platformokat. De a különböző országok saját érdekei legalább annyira ellentétesek egymással sok esetben, mint a cégeké, akik ellen közösen kellene mozdulniuk.
Érdekes versenynek vagyunk szemtanúi. Ha arra kéne tippelni, hogy kik fognak gyorsabban összefogni és megállapodni a közös érdekük mentén, a tech óriások vagy a kormányok… nem a kormányokra fogadnék.