Elsőre egyáltalán nem tűnik marketingesnek (vagy akár közösségi marketingesnek) a téma, de mivel a kommunikáció, és a jelenlét egyik lehetséges jövőjéről lesz a következőkben szó, így a marketing jövőjéről is fogunk beszélni.
Többször előfordult már, hogy elhunyt hírességek hologramijai léptek fel színpadon más – élő – előadók mellett, az pedig már szinte mindennapos, hogy egy most élő színész arca jelenik meg egy reklámban úgy, hogy ő maga nem is vett részt az alkotási folyamatban. Akár úgy, hogy a beleegyezését adta az arcának és személyiségi jegyeinek a felhasználásához (mint Bruce Willis), vagy úgy, hogy nem is tudott róla és nem is volt szándékában (mint például Tom Hanks pont a napjainkban). Hamarosan azonban bármelyikünkről készülhet olyan valósághű avatar, amelyik megszólalásig hasonlít ránk, és amivel kellemesen el tudnak beszélgetni az ismerőseink a metaverzumban. Hamarosan, értsd: 3-5 éven belül.
Ez pedig nem csak izgalmas helyzeteket szül, hanem problémákat, és kényelmetlen kihívásokat is – ahogy ezt a téma felvetésében írtam.
Lex Friedman és Mark Zuckerberg avatarja beszélget a metaverzumban
Akár egy vicc is kezdődhetne így, pedig egy pár napja történt, konkrét podcast beszélgetésről van szó, amelyikben Lex Fridman podcaster interjúvolta meg Mark Zuckerberget. Az izgalmas az volt – a beszélgetés témáin túl -, hogy nem voltak egy szobában, de még csak egy városban sem. Mégis, ahogy nézzük a felvételt, mintha két ember beszélgetne egy térben. Ahogy ezt Lex Friedman is többször elmondta a beszélgetés során: elfelejtette percekre, hogy nincsen egy térben Mark Zuckerberggel, annyira valósághű volt az élmény, amit a fotorealisztikus avatarok nyújtottak. Nem csodálom. Sokszor használok VR headsetet (még ha messze nem is ilyen profit) különböző helyzetekben, el tudom képzelni, mennyire valósághű élmény lehet egy ilyen avatar.
Ugyanis itt egy olyan technológiáról van szó, amelyikhez először bescannelik a felhasználók arcát több oldalról 3D-ben, miközben különböző arckifejezéseket mutatnak. Ezzel létrejön egy codec avatar, egy digitális alap, amit elég átküldeni a beszélgetőtársnak, ez ugyanis nem foglal annyi sávszélességet, mintha videójelet küldene át a rendszer. Majd ebből és a Meta Quest Pro headset-ben elhelyezett kamerákból (amik nem csak a külvilágot, hanem a szemet és az arcot is figyelik folyamatosan) folyamatosan másolja le az eszköz a felhasználó valódi arckifejezéseit. Ezt pedig a beszélgető partnerei úgy élik meg, mintha egy térben lennének.
Ez a technológia még keveseknek érhető el, hiszen speciális headset és komoly rákészülés kell. De pár év múlva elég lesz a telefonunkkal körbescannelni magunkat, és felvenni – az akkori aktuális – Meta headsetet, és már mehetünk is a metaverzumba meetinget tartani, vagy dumálni a száz kilométerekre levő ismerőseinkkel.
Vagy – ha ezt kiegészítjük a múlt héten bejelentett személyre szabott mesterséges intelligencia asszisztensekkel – beszélgethetünk nem létező személyekkel. Esetleg olyanokkal, akik már elhunytak.
Nyilván ez nagyon sok komoly kérdést vet fel, ami önmagában túlmutat ennek a cikknek a keretein. Például van-e jogunk „feltámasztani” valakit csak azért mert van róla elég felvételünk, hogy betanítsunk a segítségükkel egy AI-t?
Segíti-e ez a gyászfeldolgozást, vagy éppen nehezíti?
Esetleg már most kell egy olyan végrendeletet írnunk, ami rendelkezik a karakterünk digitális felhasználhatóságáról? Ha pedig már készült rólunk fotorealisztikus avatar, amit néha egy mesterséges intelligencia működtet (amikor éppen nem érünk rá), akkor mi lesz vele az elhalálozásunk után?
Sok kérdés, amin ideje eltöprengeni, hiszen ezek pár éven belül valóságos problémát fognak jelenteni. Sokkal komolyabbat, mint most az a sok Facebook és Instagram profil, ami az elhunyt szeretteink és ismerőseink után marad.
Ez tényleg túlmutat ezen a blogon, de mégis érdemes ezen is elgondolkodni, mert ez jól mutatja, milyen egyéb lehetőségek és veszélyek vannak azokban a technológiákban, amik a szemünk láttára csíráznak ki. Éppen ezért forduljunk rá egy kicsit az üzletibb jövőre!
Fotorealisztikus avatar AI-val megtámogatva: helyettünk dolgozó digitális rabszolgák?
Fönt már említettem a közeli jövőt: fotorealisztikus 3D-d avatar a metaverzumban, ami mögött viszont nem mi ülünk, hanem egy olyan AI irányítja, amit mi tanítottunk be magunkról.
Mi értelme lehet ennek?
Képzeljünk el egy celebet, vagy egy szakértőt, akivel szívesen töltenének időt az emberek!
Nyilván nem tud mindenki megfizetni egy Gordon Ramsey-t, hogy ő tanítsa meg főzni.
De ha Gordon Ramsey-nak készül egy 3D-s avatar, aki a mi konyhánkban segít, mutatja, mit hogyan csináljunk, és kijavít – az ő saját stílusában? Ráadásul ehhez nem is kell maga Gordon Ramsey, elég feltanítani az AI-t, amelyik megjeleníti számunkra egy VR (pontosabban nem virtuális valóság, hanem kevert valóság, azaz MR) headseten a szakácsot. Ezért valószínűleg sokan fizetnének.
És ez viszonylag hamar elérhető lesz.
Ennek az alapját a múlt héten bemutatott AI asszisztensek és az AI studio adják. (Az AI studio lesz az, amivel bárki, programozás nélkül taníttathat be saját mesterséges asszisztenst.) 3-5 éven belül pedig elérhető lesz az, hogy bárkit be lehet scannelni, és létre lehet belőle hozni a codec avatart. E kettő összekapcsolása pedig megteremti az online marketing és digitális üzlet egy új világát.
Nevezzük akár virtuális valóságnak, akár kevert valóságnak, akár metaverzumnak, pár év múlva egészen új lehetőségek nyílnak meg a most fejlesztés alatt lévő eszközök, technológiák és a mesterséges intelligencia összekapcsolásával. Új izgalmas, de egyben ijesztő lehetőségek. Ez lesz a következő lépés a szingularitás felé. De addigi is jó felkészülni a fent vázolt lehetőségekre, és végiggondolni ilyen szempontból is az üzleti modellünket valamint a személyes digitális jelenlétünket, és annak hagyatékát egyaránt.