Az elmúlt napokban felpörögött a vita arról, milyen hatalmuk van a közösségi platformoknak, hiszen még az amerikai elnököt is letiltották ideiglenesen vagy határozatlan időre. Erről beszélgettünk az ATV Startban. A videót megnézhetitek itt, pár gondolatot pedig összegyűjtöttem utána.
A kérdés tud egyszerű is lenni, hiszen ha valaki megszegi a közösségi platformok szabályzatát, akkor letilthatják. A szabályzatokban pedig védik a kisebbségeket, tiltják a gyűlöletbeszédet, az erőszakos tartalmat. Ha a platformok úgy ítélik meg, hogy ezt valaki megszegi, joguk – sőt valahol kötelességük is – korlátozni. Ráadásul vannak olyan törvények és állami elvárások, amik a saját szabályozástól függetlenül is erre kényszerítik a cégeket. Ugyanilyen érzékeny téma a „fake news” terjesztés, amit szintén nem tehetnek meg a felhasználók büntetlenül, és amit nem csak a platformok tiltanak, hanem a kormányok is. Ennek alapján egyszerű kijelenteni: Trumpot jogszerűen tiltották le.
Ugyanakkor mindenki számára érezhető, hogy furcsa az a helyzet, ahol néhány magáncég szinte teljesen el tud némítani akár egy nagyhatalom vezetőjét is. És ez nem csak azt jelenti, hogy a Twitterrel és a Facebookkal kezdve szinte minden kisebb közösségi platform korlátozta Trumpot. Az őt támogató, szélsőséges személyek és csoportok kommunikációját is letiltották, sőt az általuk szívesen használt közösségi platformot, a Parlert a Google és az Apple is kitiltotta a store-ból. Jelentősen megnehezítve ezzel a kapcsolattartást ennek a közösségnek.
Egyik oldalról nézve ez azt jelentheti, hogy a szólásszabadságot hatalmas támadás érte, hiszen úgy tűnik, mintha bizonyos politikai nézetek támogatói ellehetetlenülnének a saját politikai álláspontjuk miatt. De persze a helyzet nem ennyire fekete-fehér.
Hiszen alapvetően nem a politikai nézetekkel és oldalakkal van gond. A gond azzal van, ha szólásszabadság címén mások emberek jogait támadja valaki, és ha olyan hamis híreket terjeszt, ami káros lehet. Nem az a gond, ha valaki bal oldali, jobb oldali vagy éppen liberális. A gond, ha a nézeteibe támadó, vagy éppen lázító üzeneteket csomagol.
De sokszor nehéz szétválasztani a kettőt. Szélsőséges nézetek képviselői olyan üzeneteket terjesztenek, amik támadóak és károsak. A kitiltások pedig alapvetően ezeknek az üzeneteknek szólnak, nem a politikai oldalaknak.
Ahogy láthatjuk, az ügy nem egyszerű, és tényleg lehet félteni a szólásszabadságot és a demokráciát is az ilyen lépések miatt. (Más kérdés, hogy a demokráciát nem egy ilyen média és statisztikai környezetre találták ki, amit az online világ és a közösségi platformok elhoztak nekünk. Meggyőződésem, hogy ez a helyzet a demokrácia ellen dolgozik.)
A dolog pikantériája, hogy ez a helyzet megmutatta a politikusoknak azt, amit a kisemberek, a vállalkozók, a marketingesek nap-mint nap átélnek: egyik napról a másikra elveszthetik azokat az eszközöket (oldalakat, fiókokat, hirdetési fiókokat), amitől a megélhetésük, a bevételeik függnek.
Jó reggelt világ!