2013 március 15-én új ünnepünk született. Bebizonyította az ország lakossága, hogy képes együtt mozdulni és képes tenni ha szükség van rá.
Ezért sokat tettek azok az önkéntesek, akik a Facebookon gyűjtötték és továbbították az információkat, így támogatva a bajbajutottakat és irányítva azokat, akikben megvolt a segítőszándék.
Ezzel szemben a központi szervek munkáját nehéz értékelni.
Mivel nem voltam kint az utakon, nem tudom, hogy a sok különböző, gyakran egymásnak ellentmondó információ közül melyik valós.
Éppen ezért erről nem írnék bővebben, abban azonban biztos vagyok, hogy a tűzoltók, a katasztrófavédelem, a rendőrség, a katonaság, a mentők és a Vöröskereszt munkatársai teljes erőbedobással tették a dolgukat.
A munkájukat végezték, de ettől függetlenül jár nekik minden elismerés.
Bár sokat kritizálták, a Belügyminisztérium SMS-e szerintem jó ötlet.
Szerintem semmi gond nincs azzal, hogy válogatás nélkül elküldték, ha az úton rekedtem volna, biztos örültem volna annak, hogy gondolnak rám, és jön a segítség. Főleg, ha tényleg jött is az a segítség.
Az kifejezetten jó ötlet, hogy az SMS-be tippet próbáltak adni, arra, hogyan lehet jobban megélni a helyzetet.
Azonban az SMS akkor lett volna igazán hasznos, ha van benne egy telefonszám, amit hívhatnak a bajbajutottak, hogy segítséget kérjenek, hogy megadják a helyzetüket, esetleg további tippet kapjanak. Legközelebb – bár remélem nem egyhamar lesz ilyen – talán már ez is benne lesz.
A médiával már kicsit problémásabb a helyzet.
Bár ritkán nézek tévét, egy esti műsorban elkaptam egy beszélgetést, ahol Pintér Sándort arról faggatták, vajon milyen felelőssége volt az egészben, és ki mit rontott el.
Kérdem én, hogy miért?
Miért erre kell szánni ilyenkor az értékes időt?
Miért nem azt mondták be, hogy ki hol tud éppen segíteni?
Hova kell étel, hol lehet befogadni az embereket, hol van szükség takaróra, vagy hólapátolásra?
Felelősséget keresni ráért volna mindenki hétfőn, amikorra már a probléma elhárult.
Valóban ez lenne az országos televíziók legfontosabb dolga, hogy a katasztrófa helyzet közepén erre pazarolja az adásidőt?
Közben a Facebookon lelkes önkéntesek gyűjtötték és továbbították az információkat már egy napja, és ezzel irányították azokat, akikben megvolt a segítő szándék.
Márpedig sok emberben megvolt.
Amikor egy budaörsi általános iskolába jártam, ahol 150-200 embernek biztosítottak szállást és ételt, azt tapasztaltam, hogy folyamatosan jönnek a lakosok, hozzák az élelmiszert és a szükséges segítséget. A kisboltos is elmondta, hogy nagyon sokan vettek nála nagy mennyiségű élelmiszert, és azok a rokonok ismerősök, akik az ország különböző pontjain rekedtek szintén a helyi lakosok hihetetlen segítőkészségéről számoltak be.
Talán ebben kellett volna segíteni a médiának, nem pedig abban, hogy a minisztert ostorozza bulvárszerűen akkor, amikor még nem oldódott meg a probléma.
Ehhez hasonló furcsaságot tapasztaltam akkor, amikor az állami weboldalakat nézegettem.
A legtöbb weblapon semmi hasznos információt nem találtam arról, hogy hol tudnak segíteni az emberek.
Pedig látszott, hogy nincsenek magukra hagyva az oldalak, hiszen pl. a Hadügyminisztérium oldalán már egy egész jó kis PR anyag volt arról, hogyan segítenek a harckocsik.
Ez tényleg szuper, és a katonák is megérdemlik a dicséretet, de a cikk mellett legalább pár link lehetett volna olyan helyekre, ahol az emberek információt kapnak az aktuális helyzetről és a lehetőségekről.
A Belügyminisztérium weboldalán is csak a sajtótájékoztatóról volt szó és innen is hiányoztak a segítségnyújtási linkek.
A Katasztrófavédelem weboldalán a hírek csak a helyzetről szólnak, a napi aktualitásokat mutató térkép egy vicc. Hiszen csak 2 problémás helyzetről számolt be országszerte.
Viszont a Magyar Vöröskereszt és a Polgári Védelem legalább a Facebookon aktívan kommunikált és közvetítette a helyzetet.
Szemben a Katasztrófavédelem és a Belügyminisztérium Facebook oldalával, ahol friss bejegyzésnek nyoma sem volt, csak a látogatók írtak be különböző stílusú hozzászólásokat a napi történésekkel kapcsolatban.
Egy szónak is száz a vége: lakosság a közösségi média segítségével, önszervező módon hihetetlen összefogásról tett tanúbizonyságot. A Facebookon több oldalon ás csoportban gyűjtötték az információkat, amiket aztán továbbadtak egymásnak a felhasználók.
Google térkép készült, amelyik segített a bajbajutottak helyzetének meghatározásában és abban, hogy a melegedőket és a segítségnyújtó helyeket gyorsan meg tudja mindenki találni.
Nagyon kreatívak voltak az önkéntes felhasználók, előttük is le a kalappal.
A médiának és az állami tájékoztatásnak pedig érdemes példát venni a civilektől, mert ők végezték el azt a kommunikációs feladatot, amit a Belügyminisztériumnak vagy éppen a televízióknak kellett volna egymás piszkálása helyett.
De ne is velük foglalkozzunk, hanem bízzunk benne, hogy mindenki hamar biztonságba jut, és köszönjük meg mindenkinek ezt a megható összefogást, és azt, hogy megtett mindenki mindent annak érdekében, hogy segítsen bajbajutott embertársain!