A Szárnyas Fejvadász nem csak a hóhelyzetben segített

Nem csak a hóhelyzetben segített a Szárnyas Fejvadász Facebook oldala...

Nem csak a hóhelyzetben segített a Szárnyas Fejvadász Facebook oldala…

A március 15-ei hóhelyzettel kapcsolatos információ továbbításban a közösségi média, és azon belül elsősorban a Facebook kiemelkedő szerepet játszott.
A folyamatos segítség amit az oldala adminjai nyújtottak a bajban olyan aktivitást generált, hogy ez még a Facebook londoni irodájának is feltűnt.

Furcsa, hogy egy ilyen helyzetben egy állásközvetítéssel foglalkozó közösség ennyire sok emberhez jutott el, ez talán az országos média felemás munkájának köszönhető, de ezt nem ennek a blognak a feladata tisztázni.
Viszont azt már feladatnak érzem, hogy bemutassak egy olyan oldalt, amelyik több napon keresztül folyamatosan gyűjtötte és osztotta az információkat, hiszen a munkájukból és a példájukból mások is tanulhatnak.

Ez a Szárnyas Fejvadász Facebook oldal, amelyik igazából állásközvetítéssel foglalkozik, mégis a krízishelyzeti kommunikáció élharcosa lett.
Erről beszélgettem az egyik adminnal, Szilágyi Diával.

Honnan jött az ötlet, hogy írj a hóhelyzettel kapcsolatos információkról?

A saját falamról. Először csak arra lettem figyelmes, hogy egyre több a hóhelyzettel kapcsolatos felajánlás és segítségkérés, még ki is írtam a Szárnyas falára, hogy a rossz időnek azért ezek szerint van egy pozitív hozadéka is, az emberek egymás felé fordultak. Aztán esett le, hogy ha már ott van 42 ezer ember az oldalon, akkor miért ne próbálhatnánk meg mi is segíteni – talán több felajánlás fog érkezni, talán gyorsabban jut el minden infó sokkal több emberhez. És különben is, a Szárnyas eddig is arról szólt, hogy segítünk egymásnak, hiszen nagyrészt a közösség által beküldött hirdetéseket továbbítjuk az álláskeresők felé.

Személyes érintettség, vagy csak hiányzott a tájékoztatás?

Igazából egyik sem. Nem figyeltem a hírcsatornákat – viccesen azt szoktam mondani, hogy én már csak a Hírcsárdát olvasom, és szerencsére arról sem volt tudomásom, hogy családtag vagy barát lenne az utakon.

Egyedül kezelted az oldalt, vagy segítettek mások is?

Összesen hatan vagyunk, de négyen vagyunk napi szinten aktívak. Ezen a hétvégén is Mirivel, Judittal és Eszterrel toltuk az oldalt.

Mennyit tudtál pihenni ezekben a napokban?

Nem sokat. Csütörtökről péntekre virradóan hajnal ötkor álltam fel a gép elől – akkor még egyedül szórtam az infót, a lányok már aludtak, mikor elkezdtem éjfélkor -, de péntek reggeltől kicsit szervezettebben dolgoztunk, így délután tudtam még aludni egyet. Aztán szombaton hajnal háromig ügyeltünk, majd vasárnap éjfélig körülbelül.

Honnan gyűjtötted az információt?

Nagyjából úgy működtünk, ahogy az állásajánlatokkal is: a legtöbb információ, felajánlás és segítségkérés a közösség tagjain keresztül jutott el hozzánk. Vagy üzenetben küldték el, vagy a falra tették fel, mi pedig továbbosztottuk – persze, igyekeztünk azt is szűrni, hogy ne nagyon legyenek elavult infók és egy-egy dolog ne kerüljön fel ezerszer.

Tartottad a kapcsolatot más olyan médiummal, aki tájékoztatott?
Például a Vörösmarty rádióval, vagy a Segítünk a bajban oldal szerkesztőivel?

Bejelentkeztem a Vörösmarty Rádiónál, amikor láttam, hogy ők is nagyon nyomják az információkat, és a közösség tagjai rendre osztották meg a hírportálok friss cikkeit, az időjárásra és az útviszonyokra vonatkozó infókat – hol hivatalos forrásból, hol a saját tapasztalataik alapján. Angéla, a Segítség a bajban oldal szerkesztője először szintén rajtunk keresztül osztotta meg az infókat, aztán szólt, hogy létrehoz egy külön oldalt erre, ezután az innen érkező infókat is megosztottuk.
És persze láttuk, hogy később egyre többen ráálltak az információk áramoltatására, ami egyre gyorsabb kommunikációra adott lehetőséget.

Meglepett, hogy ilyen sokan beszálltak a tájékoztatásba, vagy számítottál rá, amikor elkezdted?

Dehogy számítottam rá. Amikor péntek hajnal ötkor felálltam a gép elől, azt hittem, kábé ennyi volt. Aztán reggel nyolckor, mikor ismét ránéztem a netre, láttam, hogy a többiek felvették a fonalat, és a posztok csak úgy áradnak, folyamatosan érkeznek a jó szándékú üzenetek a falra és az üzenetek közé, ahogy sajnos a segítségkérő üzenetek is. Úgyhogy nekiálltunk feldolgozni ezeket, majd később kvázi műszakokra osztottuk magunkat, egyszerre ketten ültünk gép előtt – egy ember a fallal, egy az üzenetekkel foglalkozott -, a másik kettő addig pihenhetett vagy családozhatott.
Láttuk, ahogy elindul a Segítség a bajban oldal Angéla vezetésével, felvettük a kapcsolatot a Vörösmarty Rádióval még csütörtök éjjel – de normálisan tartani nem nagyon jutott energiánk -, egyszer csak felbukkantak a Budapesti Különleges Mentők is nálunk, a barátaim is az oldalon keresztül kezdtek egy segélykonvoj szervezésébe. Láttuk a rengeteg megosztást, a rengeteg kommentet, de nagyjából a szemünk sarkából, mert közben folyamatosan érkeztek az újabb és újabb infók. Azt hiszem, igazából nem is fogtuk fel, mi történik, nem volt rá idő.

A Szárnyas Fejvadász statisztikáján látszik, hogy egy nap alatt 11000 új rajongót és 10-szeres talking aboutot eredményezett az aktív kommunikáció.

A Szárnyas Fejvadász statisztikáján látszik, hogy egy nap alatt 11000 új rajongót és 10-szeres talking aboutot eredményezett az aktív kommunikáció. Nem csoda, hogy a Facebooknak is feltűnt ez a kiugrás.

Úgy tudom, a sok bejegyzésetek, és annak sok megosztása feltűnt a Facebooknak, és ők felvették veletek a kapcsolatot.
Hogy történt ez?

A londoni iroda vette fel velünk a kapcsolatot péntek délelőtt, írtak egy üzenetet, majd telefonon beszéltünk. Kiderült, hogy érzékelték, mi a helyzet Magyarországon az időjárással, és azt is, hogy rengeteg információ – segélykérés, önkéntes csapatok szerveződése, magánemberek felajánlásai – rajtunk keresztül áramlik. Megkérdezték, hogy miben segíthetnek, én pedig azt kértem tőlük, hogy a közösség tagjainak jelzései alapján a gyakori megosztások miatti korlátozásokat oldják fel, ha lehet. Később sokan jelezték is, hogy ha le is tiltották őket, vagy előtte már volt letiltásuk, nem sokkal később, újra meg tudták osztani a posztokat.

A Szárnyas Fejvadász oldal ötlete eredetileg honnan jött?
Ezzel foglalkozol, vagy csak segíteni akartál valakinek?

Eredetileg a saját barátaimon, ismerőseimen szerettem volna segíteni, ezért a falamon látott álláslehetőségeket továbbosztottam feléjük. Pár hónap alatt viszont ezekből annyi lett, hogy elvesztek köztük a magán jellegű dolgaim, így értelmesebbnek tűnt kiszervezni ezt a tevékenységet egy külön oldalra.

Miután elindult az oldal, úgy két hónap múlva bejelentkezett Miri – aki egyébként munkavállalási tanácsadó, és a Szárnyasnak köszönhetjük az ismeretségünket -, majd csatlakozott Eszter barátnőm, aki HR szakon diplomázott, később pedig Judit, Miri testvére, aki szociálpedagógus. Van még két további tagunk is, de napi szinten négyen visszük az oldalt.

Mi a foglalkozásod eredetileg?

Két portál főszerkesztője vagyok, ezek a Babanet és Kölöknet oldalak. Az első a családtervezéstől a kicsi óvodás koráig futó időszakot öleli fel könnyedebb, de informatív hangvételben, a második úgy 3 éves kortól 18 éves korig nyújt segítséget a szülőknek és a pedagógusoknak is szakmaibb formában. És hogy a szabadidőmben se legyek mentes a gyerekes-témáktól, van egy blogom is, a Gyerekszoba, ahol most már szintén sokad magammal együtt írjuk a posztokat.

Van az oldalatoknak valamilyen “üzleti modellje”? Vagy csak teljesen nonprofit alapon dolgoztok?

Nincs üzleti modell, ez az oldal nem erről akar szólni, hanem arról, hogy segíthetünk egymásnak, és nem is kell sok hozzá. Néha elég csak annyi, ha megosztok másokkal egy engem annyira nem is érdeklő linket.

Gondolkodtok azon, hogy csináltok egy Facebooktól független portált vagy blogot az állásajánlatoknak? Esetleg egy hírlevelet?

Még viszonylag az elején feltettünk egy ehhez hasonló kérdést az akkor még sokkal kisebb közösségnek. Akkor az volt az eredmény, hogy maradjunk a Facebookon, mert számukra ez a legkényelmesebb. Hiszen álló nap meg van nyitva, de ha nem is, akkor is naponta többször nézik – a legtöbben úgy gondolták, ha külön weboldalon tevékenykednénk, vagy az lenne az elsődleges forrás, akkor nem különböznénk sokban egy szokványos álláskereső oldaltól.

 

A Szárnyas Fejvadász oldal alapvetően a közösség erejére és segítő szándékára épül. Ebbe a működési modellbe tulajdonképpen jól beilleszkedett a hóhelyzetbe végzett áldozatos munka, még akkor is, ha alapvetően profil idegen volt is a téma.

De ez az oldal nem csak a hóhelyzetben mutatott aktivitása miatt lehet érdekes.
A közösségnek nyújtott szolgáltatásai mellett olyan apróságok is adhatnak példát más oldal kezelőknek, mint például az oldal szabályzat és bemutatkozás, ami segít a rajongóknak az eligazodásban.

Azt javaslom, tanulmányozzátok kicsit Ti is a Szárnyas fejvadász oldalát, és merítsetek ötletet ahhoz, hogyan lehet a közösség erejére építve felépíteni egy hasznos kommunikációs felületet.

Ha pedig szerintetek is megérdemes a Szárnyas Fejvadász egy lájkot, akkor ne tartsátok vissza a gomb irányába mozduló ujjatokat! 😉

Lévai Richárd
Közösségi marketing specialista
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is! ;-)