Ez a történet most nem Joó Abigélről remek cselgáncsozó olimpikonunkról szól, aki múlt héten sérülten állt ki ellenfeleivel szemben.
Ez a történet egy másik olimpiához kapcsolódik, és egy olyan videón találkoztam vele néhány napja, amitől még mindig libabőrös leszek.
Egyébként ennek a sztorinak is van magyar vonatkozása. Kettő is.
Igaz, az egyik szerintem nem túl pozitív.
Utolsó reménység egy egész országnak
Az 1996-os olimpián az orosz és az amerikai csapat óriási harcban állt egymással. Az amerikai csapatnak azért volt különleges ez az olimpia, mert soha nem voltak még ilyen közel az aranyhoz.
Egyetlen szám volt vissza, és a csapat pót tagja a kis Kerri Strug következett, akinek 9.7 pontot kellett elérnie ahhoz, hogy a csapat győzzön. Viszont Kerri volt a csapatban talán a leggyengébb, az ugrás pedig a leggyengébb száma.
Kerri nekirugaszkodott az első ugrásának. Nekifutott, dobbantott, ugrott és rosszul ért földet. Megsérült a lába, átszakadtak a szalagjai.
Kerrit az orvosok vitték el, az amerikai arany elúszni látszott.
Azonban a csapat edzője kivette a kis tornászlányt az orvosok kezéből és elkezdtek beszélgetni.
Pár perc múlva Kerri felállt, és odabotorkált a pályához.
Minden mozdulatán, minden arckifejezésén látszott a fájdalom. A nézőtér megdöbbent, és egy pillanatra elcsöndesedett, ahogy látták a kislány arcán a fájdalmat.
Az edző odakiáltott neki, hogy „You can do it! / Meg tudod csinálni!”
Kerri tiszta erőből nekifutott.
Teljes erőbedobással dobbantott és végrehajtott egy tökéletes ugrást.
Aztán összeesett.
Az ugrása 9.8 pontos ért, az amerikai tornászcsapat pedig megnyerte az olimpiát. Először a sport történelemben.
Kerri nem tudott felállni, lábában elszakadtak az izmok, a dobogóra az edző vitte fel a karjaiban.
Kerri edzője egyébként egy magyar tornászedző, Károlyi Béla volt.
A kislány így nyilatkozott később: „Tudtam, hogy sérült bokával lehet élni, de az álmom nélkül nem…”
Ezt a történet egyébkén Vujity Tvrtko egyik korai tévé műsorának YouTube-os verziójában került elém a héten a Facebookon.
Ha tudom, hogy Vujity Tvrtko adja elő a témát, akkor valószínűleg nem nézem meg, mert azt a hatásvadász stílust, amit ő képvisel (lásd az utóbbi hetek Facebook bejegyzéseit) nem nagyon tudom elfogadni, ezért inkább kerülöm.
De most nem is ez a lényeg.
Azért gondoltam, hogy érdemes erről az ügyről beszélni, mert sokszor csak a sikereket látjuk, az oda vezető nehézségeket ritkán. Ma már az olimpiai éremtáblázatban csak eggyel több arany van, de sokan nem ismerik azt az áldozatot, amit ezért meg kellett hozni.
Kerri Strug vagy Joó Abigél példája extrém. Hiszen Joó Abigél is hatalmas akaraterőről tett tanúbizonyságot, amikor kiállt a pástra az ellenfelei elé úgy, hogy korábban levált a térdporcából egy darab.
Abigél még is megpróbálta, és ha nem is nyert, még is sokat tanult, és megtett mindent a sikerért.
Meg tudod csinálni! Te is!
Mindannyiunk életében és munkájában vannak nehézségek, amiket csak kitartással, hatalmas akarattal tudunk legyőzni.
Elég olyan egyszerű dolgokra gondolni, mint egy Facebook oldal kommunikációja.
Aki ért már el sikert a Facebookon, az tudja, hogy ez általában nem egyszerű.
A siker nem jön azonnal, és még has sokkal kisebb dologról van is szó, akkor is nehéz kitartónak lennünk.
Ezt tudom a saját példánkon is.
Mi, amikor elkezdtünk foglalkozni Facebook oldalakkal, először nehezen ment.
A Facebooktippek kezelését is majdnem abbahagytam párszor, mert csak annyit láttam, hogy írom a cikkeket, posztolok a Facebookon és nem jönnek az eredmények.
Tudom sokan vannak így, hogy az elején nehezen megy, de nem hagyják abba.
De azt is tudom, hogy még többen vannak, akik az első nehézségek után, amikor a várt gyors eredmények elmaradnak, abbahagyják, hiszen van fontosabb dolguk, és minek foglalkozzanak egy felesleges felülettel?
Pedig lehet, hogy már csak pár napra, pár hétre vannak az átütő sikertől.
Te melyik csoportba tartozol?
Neked könnyen megy a Facebook kommunikáció? Könnyen jönnek, vagy könnyen jöttek az új rajongók?
Gyorsan jönnek, vagy korábban gyorsan jöttek a sikerek?
Ha nem megy valamiért, ne add föl!
Nem csak folyamatos munka és rendszeres tanulás kell, de kitartás is!
Ha úgy érzed nehéz, felesleges és feladnád, ne tedd!
Meg tudod csinálni Te is! Lehet, hogy csak pár nap a siker.
Olvass utána, hogyan tudsz eredményesebb lenni, tanulj, elemezz, figyelj és dolgozz kitartóan!
Ha pedig már túl vagy az első nehézségeken, ha már megtapasztaltad, hogy milyen túlélni a nehézségeket, milyen az amikor nem jön a siker, akkor ezt ne tartsd magadba!
Ha már megélted milyen az amikor a kitartás meghozza végül az eredményt, add át ezt másoknak, akik még csak próbálkoznak!
Meséld el, hogy mi van a Te sikered mögött!
Akár személyesen, akár itt a hozzászólások között, vagy akár Facebook oldalunkon! Akár küldd el e-mailben és ha gondolod, mi megosztjuk!
Nincs mindenkinek egy olyan edzője, mint amilyen Kerri Strugnak volt, aki egy nehéz helyzetben azt tudja mondani, sőt azt meri (!) mondani, hogy folytasd, meg tudod csinálni!
Legyünk egymás edzői, merítsünk kitartás egymás sikereiből, egymás példájából! Legyünk sikeresebbek egymás segítségével!