Kisebb botrány van kialakulóban egy kiszivárgott állítólagos Facebook dokumentum miatt. Ebben ugyanis arról van szó egy Ausztrál újság szerint, hogy a Facebook meg tudja állapítani, hogy egy tini mikor van éppen sebezhető lelkiállapotban, és ezt, mint célzási lehetőséget kínálja a hirdetőknek. Sőt tanácsot is adnak az Ausztrál Facebook munkatársak, hogy melyik időpontban milyen üzenetekkel kell megszólítani a különböző érzelmi állapotban levő tiniket.
A bizonyos dokumentummal kapcsolatban sokakban merülnek fel kérdések, mivel csak utalnak rá, de nem idézik, a Facebook pedig természetesen tagadja, hogy kiadna hirdetőknek konkrét adatokat. Saját bevallásuk szerint csak aggregáltan használnak fel bármilyen információkat.
Mindenesetre ez már önmagában elég egy jó kis botrányhoz, főleg annak alapján, hogy korábban már került kényes helyzetbe a közösségi hálózat egy belső kutatása alapján, aminek a során a felhasználók érzelmi állapotát próbálták befolyásolni a nekik megjelenített üzenetekkel.
Nyilván innen nem tudjuk, megmondani, mi az igaz az ausztráliai témábal kapcsolatban, de pár dolgot érdemes végiggondolni.
1. A Facebook tudja, milyen lelkiállapotban vagyunk.
Ez tény. Ezt saját maga bevallja, sőt, veszélyhelyzetben figyelmezteti is annak a személynek az ismerőseit, akiről úgy gondolja, hogy öngyilkosságot szándékozik elkövetni.
A big data „előnye”, hogy a megosztásokból, a Facebookon belüli viselkedésmintákból kiderülhet, például ez is.
De nyilván nem csak az ilyen extrém lelkiállapot látszik az adatokból. Vagyis a Facebook ténylegesen tudhatja, ha egy tini éppen stresszesnek, túlterheltnek vagy éppen haszontalannak érzi magát, ahogy erre az ausztráliai cikk is utal.
2. A Facebook más egészségügyi információkat is ismer, és nem is fél használni azokat
Elég csak megnézni a hirdetési rendszerben, mikre lehet célozni. Stressz, hátfájás, szívbetegség, stb. Csak néhány olyan téma, ami iránt érdeklődőkre most is bárki célozhat. Ugyanakkor nem szabad összekeverni: aki érdeklődik, nem biztos, hogy ebben az állapotban van. Lehet, hogy más problémáján próbál segíteni, esetleg munka miatt érdeklik ezek a témák.
Éppen ezért ezeket egyrészt fenntartással kell kezelni, és okosan kell használni.
Másrészt az, ha becélozzuk hirdetéssel azt a 120.000 magyart, akit valamilyen hátfájás érdekel, nem kapjuk meg a személyes adataikat természetesen, csak hirdetés tudunk megjeleníteni nekik. Illetve egy részüknek.
Harmadrészt, a hirdetéskészítés során nem használhatjuk fel érzékeny módon az ő adataikat, vagyis nem írhatunk olyan szöveget, hogy „ha fáj a hátad kattints”.
3. A Facebook óvatosan bánik az adatokkal, és ezt várja el tőlünk is
Bár a Facebooknál előfordultak már meglepő dolgok (lásd pl. az előbb említett kutatást, ahol érzelmeket akartak befolyásolni), elég sokszor megégették már magukat ahhoz, hogy nagyon odafigyeljenek arra, hogy milyen módon használják fel azt a rengeteg adatot amit összegyűjtöttek. Nem véletlenül vannak azok a szabályok, amiket az előbb említettem.
Éppen ezért kevésbé tűnik valószínűnek, hogy központilag kínálna a Facebook olyan jellegű megoldásokat, amivel olyan tiniket lehet elérni, akik éppen sebezhetőnek érzik magukat. Ugyanakkor biztos, hogy ilyeneket kutatnak, talán még publikálnak is ezekről.
Mi a tanulság?
A Facebook mindent tud rólunk, nem is fél azt használni, de a használat módjával kapcsolatban óvatos. Többek között a korábbi botrányai miatt. Ettől függetlenül kíváncsi vagyok, mi lesz ennek az ügynek a kimenete.