Tegnap futás közben jutott eszembe ez az első látásra értelmetlennek tűnő szó, ami azt a folyamatot írja le, ahogy változik a mindennapi életünk és a tartalom létrehozás kapcsolata.
Mert a tartalom ma már sokszor tőlünk függetlenül jön létre.
De miért fontos ez? Induljunk a kályhától!
Content is king!
Avagy a „tartalom a király!” jelszót már mindenki hallotta szerintem, aki az online marketing világával csak egy kicsit is kapcsolatba került.
Röviden arról van szó, hogy jó tartalmat kell gyártanunk, hogy a Google jó helyre rakjon a találati listán, jó tartalom kell, hogy kattintsanak és ne iratkozzanak le a hírlevelünkről, jó tartalom kell, a YouTube-ra, a Facebookra, az Instagramra…
Ahol tudunk olyan tartalmat generálni, amelyik jó a célcsoportunknak, ott cégként nagyon jó helyzetbe tudunk kerülni.
De a tartalom generálás sokat változott.
Régen a tartalom generálás arról szólt, hogy a cégnek kellett érdekes és az olvasók számára hasznos tartalmat írni, keresni aztán megosztani.
A web 2.0 majd a közösségi média terjedésével, ebbe a tartalom generálásba egyre jobban belefolytak a magánszemélyek is, vagyis maga a célcsoport.
Viszont az eltolódás nem állt meg.
Ma már nagyon sok tartalmat generálnak az emberek helyett gépek és szoftverek.
Ha elmegyünk sportolni, a telefonba rakott alkalmazás megosztja ezt az eseményt a nevünkben a Runtastic vagy a Nike+ közösségében, azokon keresztül pedig a Facebookon.
Ha zenét hallgatunk a Spotify-nek vagy a Deezzernek köszönhetően erről is értesülnek az ismerőseik.
Nem kell feltétlenül lájkot nyomni, hogy mások megtudják elolvastunk egy cikket egy portálon.
Az életünk válik tartalommá. Kontentualizálódunk.
És ez csak a kezdet.
Egyre több szenzor vesz minket körül, ami fontosabb változás, mint gondolnánk.
Régen ugyanis nem volt körülöttünk érzékelő szinte egyáltalán.
Ma már csak a telefonunkban annyi szenzor van, ami felér egy kisebb labor felszerelésével.
Pedig még csak most jönnek az okos órák, az okos szemüvegek, és az egyéb hordható vagy felokosított eszközök.
Például a zokni, ami nyomásérzékelők és gyorsulásmérők adatai alapján ad tanácsot, a pelenka, ami kielemzi a kisbabák vizeletét, és figyelmeztet ha gond van, vagy az okosmérleg, ami statisztikát rajzol az adatainkból és publikál is ha akarjuk
Ma már mi magunk vagyunk a tartalom alapja, amiből sokszor az aktív részvételünk nélkül, automatikusan gyártják le a sztorikat le a különböző készülékek, és ha engedélyt adunk rá egyszer, később a megkérdezésünk nélkül osztják meg azokat az ismerőseinkkel.
Persze erre a fajta tartalom generálás változásra mindenkinek fel kell készülni.
Ha egyszerű felhasználóként gondolunk magunkra, akkor nagyon oda kell figyelni, hogy a kütyüinknek mire adunk engedélyt, és kinek fognak beszámolni a dolgainkról ennek alapján automatikusan fél év múlva.
Ha marketingeseként nézzük a dolgot, akkor pedig azt kell kitalálni, hogy milyen automatikus megoldásokat tudunk a cégünk és a célcsoportunk szolgálatába állítani.
Tulajdonképpen arra kell rájönni, hogy milyen előnye lesz a célcsoportnak abból, ha a mi megoldásainkra bízza azt, hogy tartalmat gyártsanak az életéből.
Ráadásul mindezt úgy kell megtennünk, hogy az üzleti céljaink mellett a felhasználók magánszférájára is vigyázzunk ha lehet.
Kontentualizálódunk.
Szenzorok és automatizmusok világába érkeztünk, ahol az életünk minden pillanata egy perc alatt tartalom lehet.
Jó vagy rossz?
Nem jó kérdés, mert ez van, bár nem kell szeretni.
A jó kérdés az, hogyan tudunk élni ezzel a helyzettel úgy, hogy mindenki jól járjon, és senki ne sérüljön. Ez pedig nem egyszerű feladat, ha automatizmusok dolgoznak helyettünk.