Kihívások és szelfik: mi a lájkok és a nézettség ára?


Mit éri meg megtenni a lájkokért, a megosztásokért és a nézettségért?
Régóta egyre kijjebb tolódik a határ. A közösségi média pedig jó táptalajt ad azoknak, akik megtekintések számában, szívecskékben és megosztásokban keresik az önigazolást.

Azért foglalkozok most egy kicsit ezzel, mert az elmúlt napokban két témában is megkérdezett az RTL Klub híradó. Mindegyik a közösségi médiához és a veszélyekhez kötődött. Bár könnyű így értelmezni, nem a közösségi média veszélyeiről szól egyik téma sem, hanem az emberi butaság veszélyeiről.

Az első téma egy romániai baleset volt (kb. 12:30-nál a videóban), ahol a sofőr élőben közvetített a telefonjával. Miközben vezetett.
Nem tudom mennyi lájkot és megtekintést hozott a videó. De két halálos áldozatot is eredményezett. Nehéz erre mit mondani.

A másik téma, ami mostanában pörög a KiKi-kihívás (kb. 44:30-nál a videóban). Ez az amivel Will Smith felrakta megint Magyarországot egy kicsit a térképre azzal, hogy a Lánchíd tetején táncolt. De persze tele van a YouTube olyan Kiki-kihívásos videókkal, ahol valaki megsérül, vagy éppen ellopják a táskáját, miközben a koreográfiára és a telefonra koncentrál.

Persze nem ezek az első ilyen esetek. Mosogató tabletta evés, nagy mennyiségű alkohol fogyasztás, vodka a szembe… havonta jönnek ki olyan kihívások, amik veszélybe sodorják a játékoskedvűeket. Közben pedig az extrém szelfik és az ezekből kinövő élő közvetítések is szedik az áldozataikat. Lássuk be emberi hülyeségnek nincs határa, sokaknak pedig belemennek az extrémebb tevékenységekbe, ha azt látják, hogy egy haverjuk ezzel sok lájkot/nézettséget (az ő értelmezésükben elismerést) szerzett, vagy ha azt, hogy egy híresség is ezt csinálja.

Persze nem a közösségi médiával van baj. Még csak nem is a szelfikkel, az élőkkel vagy a kihívásokkal (amikből rengeteg jó példa van az Ice Bucket Challange-től a Száraz novemberen át a Movemberig).
A probléma az, hogy vannak helyzetek, vannak emberek, akik nehezen tudják meghúzni a határt, nem mérik fel reálisan a veszélyeket, vagy egyszerűen elintézik, mondván “VELEM úgy sem történhet baj közben”.
Ráadásul azt sejtem, az élőzések közben történő balesetekről sokat fogunk még hallani a közeljövőben, hiszen viszonylag új megoldásról van szó, ami még csak most terjed. Érdemes tehát kicsit elébe menni a dolgoknak.

Azt gondolom, két dolgot tehetünk. Egyrészt -még ha ez sokszor nehéz is- több önkontrollra van szükség. Másrészt pedig jobban oda kell figyelni a környezetünkre, és figyelmeztetni, segíteni kell, ha azt látjuk, hogy valaki veszélyes dolgot tesz a pár másodperces népszerűségért.  Még ha ez néha kontra produktív is lehet, érdemes jobban odafigyelni a környezetünkre, hátha megóvhatunk pár embert a kellemetlenségektől vagy akár a veszélyektől.