Letiltsam vagy ne tiltsam? avagy: politika a Facebookon

A választásokhoz közeledve egyre gyakrabban olvasom az ismerőseim között, hogy ők akkor mostantól letiltják minden olyan ismerősüket, aki… és itt következik egy felsorolás olyan megnyilatkozásokról, ami a posztot író ember nézeteivel ellentétes.

A Facebook ebben persze segít.
Most már ideiglenesen is tilthatjuk az embereket, nem kell örökre elbúcsúznunk a bejegyzéseiktől.
Kérdés, hogy jó-e nekünk ez?

Ne építsünk gondolatbörtönt!

Hiába egyszerű tiltani valakit, és hiába tűnik kézenfekvőnek, ezt nem javasolnám senkinek.
Mégpedig egy nagyon egyszerű oknál fogva: a Facebook és a Google amúgy is könnyen zár minket egy információbuborékba egyszerűen azért, mert azokat a témákat mutatják meg nekünk, amik a tevékenységünk alapján érdekelnek minket. Így is lemaradhatunk pár fontos, vagy akár érdekes dologról.

Ha ezt még tetézzük azzal, hogy le is tiltogatjuk azt a néhány ismerősünket, akik egyébként szélesítenék az ismereteinket, azzal tulajdonképpen egy olyan börtönt építünk magunknak, ami a saját kényelmes gondolatainkba zár minket.

Tudom, a saját világunkban, a saját elvbarátaink megosztásaiba fürdőzni kellemes dolog.
Sokkal kellemesebb, mintha a saját nézeteinkkel ellentétes információkkal is találkoznánk.

A csábító gomb, amit mintha a választásokhoz találtak volna ki: 30 napra szundiztathatjuk az ismerősök bejegyzéseit. De bizosan megéri?
A csábító gomb, amit mintha a választásokhoz találtak volna ki: 30 napra szundiztathatjuk az ismerősök bejegyzéseit. De biztosan megéri?

De ha így teszünk, egyrészt lemaradhatunk a világ fontos mozzanatairól, plusz komoly csalódás érhet, ha kiderül, hogy a velünk egyetértő 400 emberen kívül a többség más nézetet vall, és máshogy alakítják a dolgok menetét, mint ahogy azt mi – a hozzánk elérkező információk alapján – várnánk.

A tiltás gomb csábítása

Bevallom, engem is csábít a tiltás gomb.
Sokszor rosszul esik azt látni, hogy az egyébként értelmesnek megismert emberek, hogyan gondolhatnak ilyeneket. (Mennyire lenéző, nem?)
Néha szinte fizikailag fájnak az ilyen posztok. De még sem tiltom le, sőt, még arra is gyakran ráveszem magam, hogy elolvassam őket.
Nem azért, mert mazochista vagyok. Hanem azért, hogy belelássak, miért gondolhat valaki mást.

Sokkal nehezebb ezt megtenni, mint elolvasni egy olyan cikket, amivel alapjaiban egyetértek.
De ezekre is szükség van.
(Persze ez nem azt jelenti, hogy egy nyilvánvaló álhírt ne kellene jelenteni mondjuk a Facebooknak. De mindenképpen szükség van arra, de ez már más kérdés.)

Összefoglalva: azt javaslom, legyünk türelmesebbek, és nyissunk a velünk ellentétes gondolatok felé is.

De ez csak az én elvem. Ti hogyan kezelitek a nézeteitekkel ellentétes témákat a közösségi médiában?

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük