Hogyan segített az Instagram új közönségeket elérni a New York Times-nak?


Az Instagramról néhány éve még talán nehéz volt elképzelni, hogyan segítheti akár az online újságokat abban, hogy több olvasót szerezzenek a cikkeiknek.
De amióta a Sztori funkciót bevezették (igen, lenyúlták a Snapchattől), nagyon szép megoldásokat láttam különböző portáloktól. Például a New York Times-tól, aminek Instagram-os tapasztalatairól írt egy jó kis cikket Lila King. A főbb gondolatokat kigyűjtöttem, de olvassátok el az egészet, mert érdmes!

  • A New York Times lineárisan mesél el történeteket elegáns, állóformátumú képekkel és videókkal Instagram Sztorik segítségével.
  • Gyakran több képet használnak itt fel, mint a cikkben online vagy print formátumban.
  • Nem mindig ugyanazt a sztorit mesélik el, van, hogy kiragadnak egy részletet vagy egy karaktert. Akármiről is van szó, a fő kérdés, amivel kezdenek: van-e elég sok jó kép az anyaghoz?
  • Elsősorban olyan képeket keresnek és használnak, amiken tiszta a háttér, hogy lehessen feliratozni.
  • Némelyik történet nagyon nehéz. Majomkereskedelemről, Iszlám Államról, olyan lányokról, akiket a Boko Haram öngyilkos merényletekhez próbált felhasználni.

  • Mindig a történetmesélés alapjaihoz nyúlnak vissza: azt próbálják elérni, hogy a néző tudjon kapcsolódni, legyen érzelem.
  • A sztorik kialakításánál figyelembe veszik, hogy sokan nem olvasták még a teljes cikket, lehet, hogy a témával sem talákoztak korábban, ezért a hátteret is elmesélik.
  • A képekre helyezett szövegek méretét és pozícióját úgy tesztelik, hogy először kamuprofilokon publikálják és finomítják őket. Csak ha jól jelenik meg mindenkinek, akkor rakják ki a New York Times Instagram profiljára.
  • A visszajelzéseknél azt figyelik, milyen életet él a sztori az ovlasók körében. Kapnak-e üzeneteket, beszélgetnek-e a témáról a különböző közösségi platformokon, újraosztják-e a sztorit a saját feedjükben az olvasók.
  • Mérőszámnak egyrészt a teljes sztori egyes elemeinek megtekintését veiszik alapul, fókuszálva az első és az utolsó diára, plusz figyelik természetesen a “felcsúsztatásokat” (swipe up, ami a kattintás Instagram sztoris megfelelője. Van ennek jó magyar neve?) is. Nagyon érdekesnek találják ahogy a fiatalok reagálnak a sztorikra, ami nekem azt jelenti, hogy jó eredményeket érnek el a körükben.
  • Inspirációként egy Google Docs-ban gyűjtik mások sztorijainak képernyőmentéseit.
Legjobb kép szavazás Instagramon a @natgeo-nál
Legjobb kép szavazás Instagramon a @natgeo-nál

Persze nem csak a New York Times Instagram sztorijait érdemes megnézni.
Nekem az egyik kedvencem a natgeo, amelyik szuper szavazásokat futtattak Instagramon, de érdekes a Guardian ötlete is, amelyikben megpróbálják megtanítani, hogyan ismerjünk fel kamuhíreket, a Nasa pedig kifejezetten izgalmas, ismeretterjesztő műsort csinál ezen a csatornán. De persze sok érdekes megoldás van, hazai oldalaktól is láttam már érdekes történetmesélési kísérleteket.

Kamuhír felismerő játék a @guardian Instagram profilján
Kamuhír felismerő játék a @guardian Instagram profilján

Most, hogy az Instagram sztorikat el lehet menteni, könnyebb utánanézni a régi, sikeres megoldásoknak, mert ezeket egyre többen rakják fel a profiljukra.

Érdemes nyitott szemmel járni, mert az Instagram, és főleg a sztori formátum komoly lehetőségeket tartogat.

Többek között erről is lesz szó a Facebook Markeitng Restart tréningünkön, jelentkezzetek rá, hogy megtudjátok, hogyan lehet ezeket a megoldásokat jól használni a kommunikációban és a hirdetésekben! 😉

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.