Tegnap megváltozott a Facebook.
Nem azért, mert elérte a 2 milliárdot a felhasználók száma. Hiszen néhány millió felhasználó ide, vagy oda, igazán nem számít már ezen a szinten.
A közösségi hálózat küldetése változott.
Az elmúlt 10 évben az volt a céljuk, hogy minél több embert összekapcsoljanak, ezzel pedig minél nyitottabb helyé tegyék a világot. Mostantól más van a zászlóra tűzve: a közösségi hálózat célja, hogy erőt adjon az embereknek ahhoz, hogy olyan közösségeket építsenek, és ezzel közelebb hozzák egymáshoz a világot.
Ez több szempontból is érdekes. Egyrészt Zuckerberg sokat beszélt arról a küldetés újradefiniálása kapcsán és korábban is, hogy az alulról építkező, “jelentőségteljes” közösségek képesek jobbátenni a világot. Azok, amik helyi szintről indulnak, amik először csak néhány ember számára oldanak meg problémákat, de később akár milliók számára nyújtanak segítséget világszerte.
Zuckerberg szerint az ilyen közösségek képesek arra, hogy felvegyék a harcot a szegénységgel, a betegségekkel, az elnyomással, a klíma változással.
Zuckerberg szerint most 1 milliárd felhasználó csatlakozik csoportokhoz a Facebookon, 100 millió pedig ezekhez a jelentőségteljes közösségekhez.
A Facebook egyik célja a következő évekre nem az, hogy még több felhasználót gyűjtsenek, hanem az, hogy ezekbe a jelentőségteljes közösségekbe tereljenek 1 milliárd embert.
Ugyanakkor észre kell venni, hogy a nyitottság elveszett út közben.
Nem azért, mert Mark csapata szerint itt már nincs feladat, hiszen tudják ők is, a világ nem lett teljesen nyitott. Sőt, rájöttek, hogy a megosztottság és a kultúrák közötti különbségek a fejlődés akadályai lehetnek.
A rengeteg probléma a tartalmak adminisztrálásával rávilágíthatott arra, hogy a világ jobbá tételéhez (és a cég növekedéséhez) a sok különböző, alulról szerveződő közösség hasznosabb megoldás lehet, mint az összes felhasználóra ugyanúgy vonatkozó nyitottságon alapuló vezérlőelv.
Hiszen az önszerveződő közösségek saját szabályai jelentősen különbözhetnek egymástól, és jó alapot adhatnak arra, hogy a különböző típusú emberek még nagyobb számba csatlakozzanak eltérő csoportokhoz. A saját kulturális közegükben még komfortosabban fogják érezni magukat, így még több időt tölthetnek el a rendszerben, ami pedig a bevételek növekedését is jelenti.
Ráadásul ha már nem kell erőltetni a nyitottságot, megnyílhat a nagy kapú, ahol már most is saját szabályok vonatkoznak az online viselkedésre, és végre talán bebocsájtást nyerhet a Facebook Kínába.
A világ így végül is kisebb lesz, az emberek közelebb kerülnek egymáshoz, a saját szabályrendszerek pedig kényelmesebben meg fognak férni egymás mellett.
Ugyanakkor érdemes észrevenni azt is, hogy a Facebook tulajdonképpen minél erősebb (online) civil szerveződéseket szeretne látni.
Jelentőségteljes csoportokat, amik ott segítenek a tagjaiknak, ahol a kormányzatok kudarcot vallottak. Olyan területeken, ahol helyi közösségként vagy éppen világméretű hálózatként tudnak különböző ügyeken dolgozni a csatlakozott tagok.
Az ilyen csoportok segítettek már családon belüli erőszakot átélt nigériai nőknek, halálos betegségek feldolgozásában, veterán katonák életkörülményének javításában vagy éppen szíriai menekültek támogatásában. Amerikában, a nagyvilágban és persze Magyarországon is. Ezeket a csoportokat a Facebook korábban is támogatta egyesével, esetileg, most viszont a küldetése is erről szól.
Az ok lehet, hogy Zuckerberg, más technológiai vezetőkhöz hasonlóan csalódott az amerikai elnök intézkedéseiben. Valószínűleg ez is motiválja abban, hogy az alulról szerveződő csoportok erejében látja a jövőt. Abban, hogy amit a kormányok és az államok nem kezelnek elég jól, azt jelentőségteljes csoportok képesek lesznek megjavítani.
Így lesz?
Nem tudjuk.
De a Facebook tényleg képes erőt és lehetőséget adni arra, hogy a közösségek jobbá tegyék a környezetüket. Ha pedig ebbe egyre több ember kapcsolódik be, az tényleg jó esély a változásra. Nem csak a közösségi hálózat számára.